Főnix madár

Mint Főnix halála a tűzben,
s tűzzel születő lángolás,
– és hallik az ének a kútról -,
nem huny ki soha e zsarát…

A szerelem bíbor és arany,
– mint hamvasztó tűz és a fény -,
Apollón áll szekerével,
hallgatni szép énekét…

Emlékek hamuja alatt,
mirha illatban pihen,
várva, hogy lánggal szülessen
egy új égető szerelem…

Ez lettél te is lelkemnek,
szabadon szárnyalva már,
repüljünk szerelmes tűzbe,
szép tollú Főnix madár…