Fontoskodva beszél, egyeztet, rohan ide-oda
telefonál, utazik. Előtte híre, utána nyoma.
Azt mondják: híres ember ő
nagy gondolkodó, pompás költő
előadásai a világra pergő gyémántok
Jegyezzem meg jól, mert zseni akit látok.
De szemem előtt megjelenik a kép,
amint tollat ragad vagy a szövegszerkesztőbe lép
s versével oly kelletlenül piszmog,
mintha körme alól szedegetné a piszkot
Alkotása szakadozott kínlódás, nem zubogó áradat
mímeli az érzést, majd csorgat rá mázakat,
nagy keservvel lusta gondolatokat kapar össze
és lop egynéhány rímet, hogy művét nagy nevekhez kösse…
Igyekszem megjegyezni. Ám nem zseni vagy költő akit látok
-tökéletes híresség. A léleknek pusztulás, átok.
8 hozzászólás
Jó vers. Ez egy konkrét találkozás után született?
Nem, szerencsére nem ismerek ilyen embert személyesen.
Csak egy ismerősöm viselkedéséről jutott eszembe ez az embertípus…
😀 😀 Nem győzök ámuldozni. Annyira jó, amiket írsz! Most ide-oda ugrálok egyik versedről a másikra (nem sorban), és arra gondolok, hogy most már felveszlek Braunel és Ormi mellé a kedvenceim sorába!
Ezen az oldalon kaptam egy olyan kritikát, hogy nem rossz, amit írok, de még taanuljak, tanuljak, tanuljak… és megkaptam hozzá egy könyv címét, talán A költői mesterség…. Hát, én így nem tudok tanulni, de ha olvasom mások művét, főleg ha ilyenek, az inspirál, új ötleteket ad, és legközelebb már új “gondolatárammal” írok. Köszönöm neked!
Most már kezdem sajnálni, hogy az utóbbi időben nem nagyon jártam erre.. 🙂
Nagyon örülök a soraidnak..
Hmm mesélnél erről a könyvről? Van benne valami használható is ? 😀
Én nem olvastam azt a könyvet:D Valószínűleg azért kaptam a kritikát, mert ez meglátszik a verseimen:D:D:D
jah.. :)))))))))))))
oké
Kedves Feleri!
Félelmetes a versed, félelmetesen jó!
ölellek
Panna
köszönöm szépen 🙂