A fonyódi hegy zöld lombos, komor tömbje
hosszan nyúlik bele az égnek kékjébe.
Alatta a kikötőben hajók ringnak,
mert a szélnek ringatózva bókolgatnak.
A mólón sokan sétálgatnak
örülve a reggeli Napnak.
A Badacsony ide látszik.
Szürkés tömbjén a Nap játszik.
Horgász ül csendben a móló szélén.
Mereng egy jó fogásnak reményén,
majd szerelékét összerakja
és üres szákkal indul haza.
1 hozzászólás
Kedves nyári képet festettél korabeli versedben, Fonyódról.
Versedet a "Véletlenül" hozta elém, ezért tudtam elolvasni.
Szeretettel: Kata