A végén járnánk már, ám ez az eleje,
ízelítő csak e vicsorgó főpróba.
Ragadozó támad, már rajtunk a szeme,
hazugságok útján görget a pokolba.
Vad kakasok közt majd ki nevet a végén?
A legszelídebb túsz is üvöltve marna.
Demagóg a duma, a buták is értsék,
s megosztottak legyünk a legnagyobb bajba'.
Ha felfal a káosz, ki lesz a felelős?
Világ tornya ledől, s nincs kire mutatni:
elég az ellenség, s a látszólagos hős,
fáj a büszkeség, de együtt kell zuhanni.
Ráznánk a lobogót, ám messze a vége,
közönyös lét réme benyújtja a számlát:
ellenállás nélkül kapcsolnak most gépre,
hogy megcsodálhassuk a vég abszurd álmát.
6 hozzászólás
Érdekes vers. Kemény hangon szól, alapvető dolgokról.
Így van, kemény is akartam lenni, most ez tükrözi a leginkább a lelki állapotom. Köszönöm.
Érdekes vers.
Nagyon tetszett.
Gratulálok:
Zsuzsa
Köszönöm szépen, kedves Zsuzsa.
Kedves Tamás!
Ha tudnám az apropóját könnyebb lenne feldolgozni ezeket a kemény szavakat, amiket sorba raktál és építetted egymásra a zúzó, súlyos kövekként. Aktuális, főleg politikai kérdések merülnek fel bennem valamint a betegség, pandémia is ott motoszkál a fejemben a vers olvasatában. A felelősség és a látszólagos hősiesség ellentéte kiemelődik. Összetett gondolatok suhannak át…
Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Szilvi!
Jó úton jársz az értelmezésben.
Többet nem is fűznék hozzá.
Köszönöm szépen kedves szavaid.
Üdvözlettel: Tamás