Szorítlak nagyon!
Fúldokolsz…
Fordítva vagyunk bekötve…
Lélek délibáb
a szabadság, mintha végtelenbe lökne
Féltlek én inkább.
s lesúlyt szép szemednek ökle
éjjel mégis más…
Szorítlak nagyon
Fúldokolsz
a mentőöv csak a lepedő,
téped, és zihálsz…
szív felpörög, fogy a levegő!
túl sem élni tán!
míg túlgörög a kéj a hegytetőn
dúl a népi tánc.
Szorítlak nagyon
mosolyogsz
kezed szorít, szívből, remegőn…
a holnap mégis más!
3 hozzászólás
Immár harmadik versed olvasom. Véleményem ugyanaz, mint az előzőknél, de eddig nem írtam le: Valamennyi versed meghatott. Mindben csupa kín és szenvedés is benne van, amit én megértek, hiszen olvastam a bemutatkozó részt is, hogy fiatal létedre komoly, nehéz műtéten kellett átesned. Elhiszem, hogy az nem a legkellemesebb emléked lehet. De ilyen az élet, de a bajokat leküzdeni néha nehéz, de nem lehetetlen. Lám, Te is milyen jót választottál. Kiírod magadból remek, ritkaságszámba menő jó gondolataidat kivetíted írásaidban.
Jó, hogy beléptél a Napvilágra. Már biztosan észre is vetted, hogy vannak nálunk remek kortárs-írók és költők, akik hírnevet szerezhetnek, sőt, itt már szereztek, mivel népszerűek. Jó, ha olvasod mások műveit, abból sokat lehet meríteni.
Szeretettel gratulálok: Kata
Szia Kata!
Örülök, hogy tetszenek, amiket kiengedek magamból.
Bár műtétem nem volt, csak úgy, csodák, Isten, és szerénységem döntéséből és mindenpróbálásából kifolyólag meggyógyultam. És bár voltak nehéz napok benne, de az Élet egyik legnagyobb ajándékának tartom mai napig! A szenvedéseket ajándékként fogadom, hiszen azok mozdítanak ki leginkább a konfortzónából, a fejlődés legharsogóbb magvait hozzák magukkal, minden egy újabb esély, hogy megélve, elfogadva, megköszönve a szenvedés lehetőségét felülemelkedhessünk magunkon… 🙂 Lassan azt is megkockáztatom felvállalni, hogy hiszek… bár még nem komplex a kép.
Szeretek itt lenni, öröm tudni, hogy képes vagyok efféle és másféle érzelmek megosztására, élményt hozó módon, és bizony ajéndék az is, amikor mások belső végtelenjébe lelhetek bepillantást, utazhatok, kalandozhatok, érezhetek. Nem csak feltölt, de fejlődést is hoz mások megértése, felvenni egy-egy érzést, mélyen értelmezve, szürve, vagy épp…
… vagy épp vidulni egy jóízűt vele, kivirulni valami széptől, és bizony igaz az is: hogy mindig rátalál a megfelelő mondatokra az ember.
Az időm felszabadításában még azért van mit fejlődnöm, bár az sem nagy probléma, hogy kitöltöttek a napjaim. Szeretnék itt is több időt tölteni, és akad jónéhány nemes, építő, sokak közt Nekem is szóló könyv, vers, írás, amely segít közelebb jutni önmagamhoz is… Az írás mellett persze másban is igyekszek mélyülni, a mókuskerék-táncot pedig még egy darabig rovom, ami nem panasz, hiszen minden adomány, néha még a nincs is… a picit több még jobb.
Összegezve: Szeretek itt lenni! 🙂 Örülök, hogy jártál itt, hogy véleményeztél.
szeretettel: időbilincsekből való szabadulás közbeni Gabe