Fordultam egyet
És elszakadt a világ.
Nem is igaz, hazudok..
Ennyi nekem kijár…
Kitörtem az ajtót,
Üveg sebzett, mély vér.
Na mondcsak te félnél?
Látod, nem hazudok.
10-es ideg ég veled!
Búcsúzik a főnök.
Hagyjuk. Véres baleset.
Menjünk, igyunk fröccsöt!
Könyvtárazós fejfájásom
Kinevet ha alszom.
Leltárazós kínhívásom
Rögzítősen nem volt.
Nevetek én is.
Vagy hazudok?
Mit szólsz?
Én semmit
Azt is egyre többet.
Alumínium-mosoly,
Miért nyomsz te többet?!
Ólomajkú éles rajzom
Időtlenné dermedt.
Porgyermeket
Hord ki sorra,
De minek ennyi gyermek?
Édes-lila holdvilágon
Piros füstök varnak.
Háromszázszor is meglátom
Háromszázan vannak.
Finom neszét meg sem
Érzem süketítő zajnak,
S abszolút hallásom kérdez:
Mi oka e bajnak?
Jó a kérdés, helyén álló
Te választ váró víg öröm,
S bár a hegy tetején háló
Én azért még küszködöm.
2 hozzászólás
A bolondokházában az egyik bolond felmászik egy pózna tetejére és kitűz egy cédulát. A többiek kíváncsiak, sorra felmásznak, hogy elolvassák, mi van ráírva. Bólintanak sorra, aztán lemásznak. Végül az orvos is felmászik megnézni, mi a csoda van azon a cetlin?
Mit gondolsz, mi volt ráírva:
"Itt a pózna teteje, tovább mászni veszélyes!"
Érdekes lehet az élet a 10-es idegosztályon!
A vers nagyon klassz!!!
Szia: én
Szija Bödön örülök, hogy tetszett! Janka