Most még minden harmadik léptem zörren halkan
de ha lábam minden egyes moccanása zajt kelt a barnuló talajban
Az lesz az ősz
Ha prémbe bélelve torpanok meg ropogó
hófehér padozaton hideg szél suhan keringve lábam között
onnan él a tél
De majd ha a felolvadt világot elöntik a virágok
robbanó rügyek ölelik a frissülő gallyakat, s lágy szellő arcomat,
az maga a tavasz
És ha mindez még teltebb színbe lép át,
melegség tölti el testedet, érzed a beteljesülés varázsát, s kívánod
mindez így maradjon, … nyár
Beérik minden, ami van, és eljön az elmúlás
S kezdődik újra a körforgás
2 hozzászólás
Nem tudom, miért nem írtak, még ehhez a versedhez, de… csodálatos.
Gyönyörűen alkottad meg az évszakokat! Bocsi ismét elolvastam…fantasztikus..
Igaz szívből gratulálok! d.p.
Nem is tudom eldönteni, hogy ez az életről vagy az évszakokról szól… Jól sejtem, hogy mind a kettőről? Nagyon tetszett!