Forrásokkal hátunk mögött

Ó, csak gyere, ne várass tovább már,
álmomban szálltunk, s a végtelen kék
vízként tükrözte vissza, ahogy száll
velünk a boldogság, sok-sok emlék.

Játszottunk együtt egy távoli partnak
homokján, fába írt jelek között,
és láttuk, kristálygömb időbe látva,
hogy sok közös lét van már hátunk mögött…

Időt és lelket egymásra formáltunk,
újra megépítve, színt és jövőt,
és források fakadtak amerre jártunk,
fehérlő sziklák közt, felhők fölött.

Mindez megtörtént már újra és újra,
de valóvá tenni csak veled tudom,
légy nekem az örök boldogság kútja,
szép jelenem és szebb holnapom.