Forrón…

Üres napok múlnak el
nélküled vagyok,
érintésed hiányától
érzem megfagyok.
Hajnali köd távolít,
némán bolyongok.
S meddig fogom nélküled
kibírni? Nem tudom.
De kikeletre csábít már
a természet szava,
s érzem, tudom várni fogsz
engem majd haza.
Szemed mögött gondolat
’mit megteszel nekem.
Tudod jól a csókodat
forrón szeretem.