Nem a réten kóborlok, mint annyiszor,
itt belereccsen az út, felolvad a beton
nem kis őrület, mit a benzingőz okoz.
Halni készültem már, forróság gyötört,
nem érkezett meg a fényszárnyú szellő,
éjszakára sem hűlt le a forró levegő.
Álmomban útra keltem a reménnyel:
tán holnap jobb lesz, kibírható a hőség.
Villámfénynél szép volt és oly merész
a gondolat, a valóság szörnyű rettegés,
dörrent, bömbölt és üvöltözött a szél.
Nem bírta terhét, kiöntötte mind az ég.
Reggel már békében tollászkodott a táj,
a réti pipitér is levetette sáros ruháját.
10 hozzászólás
Kedves Ica!
´Halni készültem már, forróság gyötört,
nem érkezett meg a fényszárnyú szellő,´
Nagyon tetszett!
Szeretettel:sailor
Kedves Sailor!
Örülök a tetszésedenek!
Üdvözöllek szeretettel
Ica
Kedves Ica!
Különlegesen szép és érdekes versednek minden soral.
Szeretettel olvastam:
Kata!
Örülök, hogy olvastál drága Katám.
Szeretettel ölellek
Ica
Kedves Ica!
Mint mindig most is nagyon leíróak a képeid, valóban ilyen a forróság, valóságszagú vers. Ami nagyon tetszett: "békében tollászkodott a táj"
Üdvözlettel: Szilvi
Örülök ledves Szilvike, hogy olvastad a versem!
Rég nem jártál erre, hiányoztál.
Szeretettel
Ica
Drága Ica!
Versed nagyon rá illik a mai napra, még az is lehet, hogy hasonlóképen ér véget, amint leírtad. A hőség sem jó, meg az utána következő vihar sem, pedig téged olvasva milyen szépen hangzik. Nagyon tetszik a versed, s remélem "reggel már békében tollászkodik a táj".
Szeretettel,
Ida
Ida drága!
Köszönöm, és örülök, hogy hűséges olvasóm vagy!!!
Megtisztelve érzem magam!
Szeretettel ölellek
Ica
“Reggel már békében tollászkodott a táj,
a réti pipitér is levetette sáros ruháját.”
Csodás.
❤❤❤
Köszönöm Editke, hogy olvastál.
Szeretettel
Ica