Hónapok óta kezelésre járok,
a legjobbhoz a szakmában
Freudhoz.
Repülni tanít, azt mondta,
hamarosan elérem a Napot.
Ez az utolsó ülésünk,
alaposan megvizsgált,
szemügyre vett minden fotót,
hosszasan nézi Makrancos Katát:
három éves vagyok, csípőmön a kezem,
alattam a Duna és a nagyváros.
Minden az enyém, amit csak akarok!
Freud hallgat, majd lázasan kutatni kezd,
valami szárnyat emleget.
Aztán azt mondja, sajnálja,
ha nincs fotó, ahol anya tart magasba,
sohasem szállhatok a Naphoz.
De Freud hazudott…
Kata szárnyát a híd alatt hagyta,
még elérem, ha ugrok.
8 hozzászólás
Tetszett. Felelevenítetted most bennem a színházi élményeimet a Makrancos Katáról. Azt láttam legutóbb.
Zsu
Akkor jó:)
Köszönöm: Évi
Évi, élvezem ezeket a terapeuta-verseidet. Jó, ritmusos is… Lehet, hogy Freud "hazudott", kicsit erős, lehetett volna "tévedett" – de nem biztos, hogy így van, lehet, hogy én tévedek. 🙂
Tetszett! "még elérem, ha ugrok.":)
Kedves Ida!
Bevallom bennem is megfordult, hogy esetleg a végét így fejezném be: De Freud tévedett, a hídról ha ugrom, még repülhetek…
a "hazudott" mellett Makrancos Kata döntött, ő azt mondja Freud hazudott…:)
Köszönöm hsz-d:
Évi
Nagyon nem boncolgatnám, a terápiás versektől ez a vers azért erősen eltérő, valójában a pszichológia "kliens" oldalának sajátos, visszavezetett állapotát érzem, azt a logikus zavart, amiben valós és képzelt képességek külső támasszal, vagy annak tagadásával készülnek megnyilvánulni. Bocs :-)))… Érdekes, hogy rengeteg képet keltett bennem, és nem a fotó szóra ugrottak fel, jöttek sorban. Remek a zárás, nagyot szólt bennem.
aLéb
Szia aLéb!
Jól látod, ez nem a terapeuta, ez a kliens:) és nem kell bocsánatot kérned, van ennek valóságalapjai is, 3 éves koromig a nagyanyám nevelt, ezért az én anyás verseim egy kicsit mások… :), valójában erre Freud gyártott magyarázatot:).
Köszönöm, örültem, hogy tetszett:)
Évi
nagy tudós Freud papa. Hogy "hazudott" volna? Nem, csak elszólta magát:-)
Elgondolkodtató, jó vers.
Ölellek
Emese
Köszönöm Emese, ölellek:)