Itt a koronád – szólt az udvar – vedd fel,
trónszékre téve találod jáspisod,
büszkeség vagy, mint Párizsának Eiffel,
ékkő érdemed, viseljed, ne szipogj.
Királynőnk, hódolat Neked, a méltó
szót kapod csak, múltat, jövőt és jelent,
lázadni dőre tett, hasztalan vétó,
verseink közt a lényed szentet jelent.
S a ritmusok rímekkel fütyörésztek,
megtelt a terem, mint keleten szeráj,
mikor a Szonett az ajtón belépett.
Óda vagyok, személyem fogadd leány,
– eképp’ az uralkodó – pár légy, részem,
étkemben só vagy, csak szakácsom trehány.
6 hozzászólás
Nagyon jó lett!
Még ezzel a rímképlettel is!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Keddves Zsolti!
Köszönöm észrevételed. A szonett számomra maga a gyönyörűség. A versek királynője. Igazából kankalin verse ihlette, egy kicsit más lett, a stílusa is különböző, én ilyet tudok.
A.
Kedves Andrea
Ez valami fantasztikus lett az egész, csak ámulok oly elmés mű!
Szeretettel gratulálok hozzá! Zoli
Kedves GaZo!
Szerettem volna úgy írni e témáról, hogy az ne legyen elcsépelt. Örülök, ha tetszett. Nem vagyok egy nagy szonett író, de jó kipróbálni magam.
A,.
Tökéletes frigy. Bár lennék a szonett helyében!
Kedves Csaba!
Elképzeltem.
Egyébként köszönöm mélyrétű hozzászólásod és a csillagokat.
A.