Függöny

Tűzbe dobnám, ha tehetném,
Bár ne kéne, de meg kell tennem.
Tűzbe hát, már nincs rá szükség,
Bár sok emléket hagyott bennem.

Emlékekben élsz majd tovább,
Ahogy lengtél nyári éjszakán.
Emlékek, kék selymedről,
Ahogy táncoltál egy éjen át.

Már nincs itt az, ki velem volt,
Már nincs itt más, már üres a ház.
Függöny ég ablakunkban,
A múltba vész el, mi vérben áll.

Lángolj!Égj el! De csak csendben.
Ne halljam meg, ha sirat a táj.
Lángolj hát, járd gyásztáncod,
Ne halljam azt sem, ha néha fáj…

-Voltál nekem… valamikor.
A füst elszállt, de izzik az éj.
Hiányzol, de hidd csak el:
Most is azt kérném, hogy lángolj még!-