Egy függöny.
Karnisról lógatnak,
csípnek, hajtogatnak,
csak azért, hogy takarjak.
Takarjam el a valóst,
a lényeget.
Takarjam el
a zavaró fényeket,
és zárjam el
azon réteget,
mi a bentit zavarja,
vagy a kintit zavarná.
De ha Isten is akarná,
testem levakarná
minden egyes ablakról.
S engedné,
hogy én is éljek!
De nem, mint
puszta tárgy!
Engedné,
hogy én is féljek,
reszkessek
egész valómban!
Sírjak, és
sírjanak karomban!
Nevessek önfeledten,
levegőt kapkodva,
nevessek könnyezve,
a térdemet csapkodva,
vagy megvessek
más függönyt,
s lehessek goromba,
s megbánhassam
mit régen tettem,
az öreg koromra…
Érezhessem a szelet,
mi folyton ráncigál,
csodálhassam az eget
ha felköszön szivár’!
Hadd legyen életem!
Hadd színes, vagy sivár!
Hadd vérezhessek
én is valódi sebből!
Tudhassak én is!
S ebből,
meg másból
tanulhassam meg
az összes hibám!
De válaszold meg Te!
(akár ebből vagy másból)
Van-e jogom álmodozni
életem karnisán?
7 hozzászólás
Szia Janka!
Elsőként válaszolom meg a feltett kérdést: Van jogod álmodozni életed karnisán!
Azt hittem, vizsgázgatás közben támadt kedved némi költészkedésre, de látom, nem most írtad. Azóta már talán valóra vált néhány dolog a versedből.
Tetszett!
Gratulálok!
Üdv: Kankalin
Kedves Kankalin!
Jah, nem most írtam, és akkor sem magamról. Ez egy szerepjáték volt, megszólaltam egy függöny hangján.. az ichletet Babits Mihály: Sunt lacrime rerum című verse adta. Az álmodozás az egyetlen olyan jog, amitől soha senki nem tud megfosztani! 😀 Egy függönnyel már nem ez a helyzet… 🙁
Kedves Janka!
Álmodozni? Álmodozni mindenkinek van joga. De nem csak álmodozni van jogod, hanem arra is, hogy éld az életed! Coelho hősei jutnak az eszembe erről a szépen, izgalmasan megírt versről. Bennük is élt a kétely: szabad-e, lehet-e, joguk van-e élni saját életüket? Bezárkózzunk erkölcsi korlátaink és mások elvárásainak börtönébe, vagy merjünk kitörni, lázadni? –ez a kérdés. A Coelho történetek főhősei pozitív választ adtak erre a kérdésre. Felvállalták az ezzel járó kockázatot, a hibázás lehetőségét is, és bíztak Isten végtelen kegyelmében. A két évvel ezelőtti dilemma, gondolom most is fennáll, ezért tetted fel a verset. Az Olvasó válaszolt. De Neked kell döntened!
Szia Bödön!
Igen, néhol, valahol, rejtve, nyiltan csak van valami aktualitása a dolognak… Nem tudom hogy döntök végül…
Köszönöm, hogy írtál!
J.
Szia kis Janka!
Nagyon klassz ez a versed…
Álmodozni jó és joga van mindenkinek…
Még egy függönynek is..:):):)
Gratulálok!
Lyza
-Álmodj, egyszer valóra válik,
ha az élet melletted el is mállik.
Jusson minden szép az eszedbe,
s vedd sorsod a kezedbe-
Kedves Lyza!
Köszönöm, hogy olvastál, és köszönöm a kis verset is! Nagyon megörültem neki!
Janka
A szavak, szóképek bennünk olvasókban új asszociációkat keltenek, s ezek az asszociációs képek, mint ahogy a vízbe dobott kavics ver körhullámot, még újabbakat. Ez a "nyitott mű" Ez jellemző erre a versre is. A szélről, mely ráncigálja az embert sok minden eszébe jut az embernek. Nevessek önfeledten, levegőt kapkodva, stb., -szintén. A mondanivalóval összhangban lévő szerkesztés, a rímek, a ritmus, és az asszociációk teszik élvezthetővé!