Ez a sűrű, gomolygó köd…
Mióta megtettem zöld,
Fojtogató, nem ereszt,
Nem látható sötét ketrec.
Vörös lángokban áll az ég,
Mégis, olyan mint a jég
Mikor ránézek, s enyhül
a bennem tomboló őrült.
Nem volt kötelező, parancs,
Csak egy nyamvadt kis vakarcs,
Akit el kellett tenni…
Mélyen a földbe temetni.
Sötét lyuk tátong a fején,
Füst gomolyog a csövén
a hangtompítóvégnek.
Fagyott szemek tűzben égnek.
Rengetegszer megtettem már,
Kezemre rég száradt rá
Az első vére, megöltem.
Sokan voltak, de nem elegen….
2 hozzászólás
Ezt a németórai film alapján írtad??
Mindegy,ha nem,akkoris nagyon jó vers.Mint az összes többi is.
Gratulálok!
Jé, ez eszembe sem jutott… Pedig tényleg ráillik. Nem, az első versszak beugrott, és írtam mögé egy verset:) Köszi!