2024. december 28., szombat
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    egyéb

    Fuldokló

    oroszlánBy 12 hozzászólás846 megtekintés

    Zsoltárok felett
    már nem énekel
    tarka képzelet.
    E rejtelmes rendben,
    tehetetlenül
    befog a pillanat és az emlék,
    nem vagyok rajta más csak nehezék.
    Kerülnek a szép szavak,
    ha csapong a fantázia,
    mint a lepke szabadon.
    Én mindig pőrén mutatkozom.
    Vagyok mustban fuldokló
    muslica, kérész életű
    szomjazó vágy, lázadás.
    elpattant húr,
    egy kopott hegedűn.

    Share.

    12 hozzászólás

      • oroszlán on

        Kedves Sailor!

        Hidd el, már haragszom magamra, hogy mindig a negatív énem mutatom meg. Mindig a bánat leng körül. Régen eltemetett fájdalom. Alapból nem vagyok ilyen.
        De hidd el a muslica az édes mustban…:)))

        Örülök, hogy itt voltál nálam: oroszlán

    4. Kőműves Ida on

      "… elpattant húr, egy kopott hegedűn."

      Annyi fájdalom van ebben a versben, drága Ica, és (miért?) szeretem a fájdalmas verseket, attól olyan gyönyörű… Ha nem lenne fájdalom, nem születnének ilyen csodaszép versek. Szeretek sírni a verseken, nekem az a VERS, csupa nagybetűvel…

      Ölelésem!
      Ida

    5. oroszlán on

      Kedves Idám!

      Magam is sokat gondolkozom, hogy a tudatalattink mennyi érzelmet tud raktározni.Az elménk az emlékeket kirostálja, csak azt hagyja meg ami mélyen belénk ivódott. Az érzelmeink talán a zsigereinkbe vannak. Akár jó, akár rossz hatás ér bennünket. Úgy gondolom az igazán nagy magasságok és mélységek bejárása tudja kihozni belőlünk a verseket is. ( Te ezt jól tudod. )

      Köszönöm kedves véleményedet a verseimről.
      Szeretettel ölellek: Ica

      Egy jobb megfogalmazásom elszállt. )

    Leave A Reply