füstrajzok…
folyton változó
szétoszló
lebegő
gyertya illatok
narancs libbenések
fenyő ágakon
imbolygó csillagok
füstrajzok…
fényeket lopó árnyak
rejtőző
felbukkanó
ünnepi titkok
ringató melegség
álom-emlékek
ölelő dallamok
füstrajzok…
képeket formáló
ismerős
ismeretlenek
felderengő arcok
szétfoszló
elúszó
füstízű karcok
füstrajzok…
egymáshoz simuló
kanyargó
kavargó
láng-nyomok
szürkéskék ábrák
bennük ma este
az arcodról álmodok
6 hozzászólás
Szép vers, jól sikerült. A vége meg még jobb! 🙂
Szép napokat kívánok!
Szervusz Boer!
A versek végét mindig nehezebb is, könnyebb is eltalálni. Valahogy ott állapodik meg az előző sorok karargása, mintha az lenne a biztos pont, amiatt íródik a vers, ami ott olvasható.
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu
Titokzatos hangulat
A vége az, mi fellebbenti a fátylat…:)
Szép napokat kívánok!
Szervusz Pomázi Dóra!
A titkok bennünk vannak. Néha a tükröződésük megjelenik egy-egy "füstrajzban"… és ha ráismerünk a rajzra, kicsit talán meg is rettenünk, hogy láthatóvá lett a titkunk, de nincs veszély, hiszen úgyis csak mi látjuk.
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu
Nagyon jó vers! Gratulálok!:)
Szép napokat kívánok!
Szervusz Sleepwell!
A füstrajzok szabadon kavarognak, követik az áramlatokat, mint ahogy a versek a mi belső érzelmi "áramlatainkat"…
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu