magába roskad a szó,
hogy nincs szerepe.
Hallgatás bújik
a lávakövek között,
mint titok rabja.
Poroszkál a fény
s halvány mosolya téved
fagyos szívembe.
Levegőtlen út,
nélküled minden sóhaj
a pokolba vész.
Királyság kincsét
szivárványpatak mossa,
térképe szemed.
Tegnap kerestél,
holnap remélni fogom,
csak ketten vagyunk.
Erdő láncolat
buja medrében fürdöm,
társam az alkony.
Gyanú árnyéka
megszokást keres benned,
nem kell, hogy eltűrd.
10 hozzászólás
Zsolt, te is okozol meglepetést……Persze, hogy itt "hemzsegek" a haikuidnál!
Nagyon tetszenek. Bevallom, azért SEM szeretem a füzérben feltett haikukat, mert óhatatlanul is választ az ember, pedig önmagában mindegyik megérne egy "misét".
A szívemhez a 5. az "eszemhez" az utolsó áll a legközelebb.
Kedves szusi!
Köszönöm szépen!:)
Tőled és a többi "haiku-mester"-től kaptam ihletett. Próbálkozom egyenlőre.
Barátsággal:Zsolti
Kedves Zsolt!
Remek haiukuk! Kicsit szomorkás hangvételűek. Ám tényleg nagyon jók.
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Köszönöm szépen!
Valóban azok, így sikerült.
Barátsággal:Zsolti
Kedves Zsolt!
Nem tudnék választani, mind tetszik.Valóban kissé szomorkás, de van ez így néha …
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Vali!
Köszönöm szépen!
Majd próbálok vidámabbat is írni.. ha sikerül.:)
Barátsággal:Zsolti
Kedves Zsolt!
Nagyon szép önismereti haikuk.
Irjál még!
Barátsággal
Emese
Kedves Emese!
Köszönöm szépen!:)
Barátsággal:Zsolti
Kedves Fél-X!
Egyik nap írtam ehhez a művedhez, és nem jelenik meg. 🙁
Nekem az utolsó kettő tetszik nagyon. Beleírtad a tőled megszokott érzést, szókészletet.
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Köszönöm szépen!
Hát igen, jól érzed, hol vagyok benne!:)))
Barátsággal:Zsolti