Fúzió

Az első csókra nem emlékszem,
Hiába, már csak elképzelni tudom:
Izzó szemedben megszűnik a tér,
Úgyhiszem megállok félúton,
Minden ízed magamba innám,
Akárhányszor újragondolom…

Fűtött udvarai a végtelennek
Irányt mutató angyalok,
Mozdulatlan szobrai a csendnek
Isten bandukol, gyalog
Véletlen szirteken keresztül
Felbukik a nap a véges égre
Minden felhő ugyanúgy
Úszik, mint hableány a kékbe

Kezed emléke simítja hátamat
Gerinced belém tapadt szerkezet…
Mikor a türelmem húroztad újra
Rámadtad minden jelmezed
Tiszta maradtál, örök álom:
-Törött szárnyú hurrikánom….

Előtted nem volt, utánad nincsen
Se ajtóm, se kulcsom, se kilincsem
Bemennem, kijönnöm, nincs honnan hova
Csak kapaszkodom, -tölgyfán kék moha
Képzelt cirkuszomban csak földig érek
Elejtett labdáimból élek…

(Szuperorganikus himnuszok
Jeltelen sírú jelentésvilág,
Rendszertelen rendszeralkatok
Civilizált orgiák
Névtelen idő, plasztikus tér
Tudat kontrollálta indulat
Gravitálunk a kollektív felé
Magányunk mutatja az utat)

Felfelé, míg az ég meg nem állít
A szférák mostanra roskadásig
Megteltek oxigénnel – várnak,
Mint a bánat idelent. Szavam
Nem érti más itt, nem tudják mit jelent!

(Motorikus vad szeánsz
Mikrokozmikus miliő
Soha nem volt áramlás
Autopoézis, erő
Szezonális danse macabre
Amfetamin glória
Kondenzcsíkok, barázdák
Kettős kontingencia…)

Elismerem, csak néhány ócska szólam,
Éget a nyár, de bennem hó van,
Ónos eső, -várni olvadásig
Ismételt türelem, és a másik
Kedvtelen percet kézen fogva
Felszaladtam én a holdra…

Oldhatatlan anyag, öntvény a múlt
Nem hat rá se lúg, se sav
Az idő meggyógyít mondják:
Visszhangzik bennem minden szavad,
Öntörvényű, ócska jóslatok,
Ezernyi kongó nyelvtelen harang…

Néma vadászat, ösztönös
Mintha volna mire, vagy miért
Szintézisünk a mozdulat
A lövedék máris célba ért
Három dimenzió, a halált
Levetkőzteti az akarat
Fűtött udvarai a végtelennek
Mechanikus, halk szavak…

Könnyű mosolyod. Szemed
Vaku-zöld villanása, hatóerő…
Nem volt, nem is kell olyan levegő
Amit már nem szívtam mélyre le
Hegyek lehelte tengerek vagyunk
Partjainknak árva gyermeke…