Galambok, álmok

Kiült a gerlepár a háztetőre,
akárha régi, szép nyarat keresne,
tekint az őszi tájra körbe-körbe,
de már hiába, elrepült örökre.

Akárcsak ők, a ház elé kiállok,
kutatva, merre jár a boldog álmok
remegtető, szelíd során szerelmem,
mit érnek ők, ha nincs kit átölelnem.

Üres, sivár a kert is, elhagyatva,
borong akárha senki földje volna,
virágait konyulva nézi egyre,
sajogtatón a nyár után merengve.

Ne búslakodjatok galambok, álmok,
tavasszal új virágokat találtok.