A Velencei-tó fehér tarajos hullámaival
szórja búcsúcsókjait felém.
A túlsó part gyönyörű buja zöld árnyalataival
kápráztatja el a lelkem.
Csend van. A parton csak magam vagyok.
Bár nappal még meleg van,
de jönnek a hűvös hajnalok.
Még melegít a Nap sugara.
A tavon néhány vitorlás dacol a széllel
élvezettel szelve a habokat.
De azok nem tehetnek semmit már a ténnyel,
hogy elértük az őszi napokat.
Szívem e tájra is a visszavágyik.
Ám a tény le nem tagadható.
Őszbe hajlik most már ez a tájék,
melynek gyönyörűsége szívre ható!