írós tej a gondolatom
göböket szürcsölök és hányok
kimondatlan szavak üldöznek
acélként feszítik szét a palánkot
darazsak bújtak réseibe
gyilkos fullánkkal sárga gatyában
fürkészik a határt és sebtiben
komment nélkül szúrnak majd hátba
írós tej a gondolatom
göböket szürcsölök és hányok
kimondatlan szavak üldöznek
acélként feszítik szét a palánkot
darazsak bújtak réseibe
gyilkos fullánkkal sárga gatyában
fürkészik a határt és sebtiben
komment nélkül szúrnak majd hátba
9 hozzászólás
Kedves Edit!
Nagyon jól ábrázoltad a
"gazos úton"…t
Szép estét:sailot
Köszönöm Sailor!
Kedves Editke!
Rosszat sejtet bennem az írásod.
Ugye tudod, hogy az igazságtalan kritikák burkolt dicséretek.
Amikor igazán jót írtam, a szokásos ijedtemben,
nem bontották fel az eltervezett sort, inkább kiállítottak, meg kifelejtettek belőle.
Ebből tudtam, hogy most valami, tényleg jót írtam.
Tudom, a metaforákban, vagy allegóriákban való írás, nem igazán kielégítő.
Legalábbis nekem.
Pont az nem érti, vagy nem is olvassa, akinek szól.
De aki olvassa, annak érthető, élvezhető, és elgondolkodtató.
Szeretettel ölellek: Ildikó
Igen, kaptam egy olyat, hogy mostanában nem jó verseket írok. Két embertől, egymást támogatva. Azt gondolom, hogy mindegyik kedvel és figyel rám. Volt egy stílus, amin elindultam.
A páppárámá-páppárámá. Szeretnék azt visszakapni. Lehet, vagy nem tudom.
Az írásomat nem tudom beszabályozni. Kóricálok erre, arra, ha valamit kihoz belőlem, leírom.
Soha nem tudom milyen, amikor kisül.
Köszönöm, hogy vagy!
Ölelés! 💜
Akkor, most te is valami hasonlón mész át, mint én.
Fogást találnak rajtad, mert nem értik mi az amin átmész.
Bebújnak a repedésbe.
Szerintem senki nem tud élete végéig egyenletesen jó és magas színvonalon írni.
És vannak korszakok, melyek nagyon is eltávolodhatnak egymástól.
Az olvasó persze, várja a megszokott minőséget.
Neki könnyű dolga van.
De neked a belső változásokra is kell figyelned.
Ne akarj a változásnak eléje feküdni, marasztalni, vagy akarni visszahozni a régit.
Arra figyelj, mi akar kijönni, mi akar születni ebből a vajúdásból.
Szerintem, a verseink követik az állapotaink változását.
Lehet, szintet fogsz lépni. vagyis nem lehet, hanem bizonyosan.
Vége a könnyed , magától menésnek.
S ez a szükséges visszaesés.
Valami ilyesmi.
Nyugi.
Minden eljön, a maga idejében.
Szeretettel:
Ildikó
“Fogást találnak rajtad, mert nem értik mi az amin átmész.
Bebújnak a repedésbe.”
Ildikó!
Azt írod, hogy fogást találnak rajtam és nem érik amin átmegyek. Valóban, nem értik, hogy nekem is nehéz.
Most éljük a türelem a tisztulás és talán a szintlépés idejét.
Ha marcangolják egymást, vagy magunkat semmit nem érünk vele.
Elhiszem, hogy a tehetetlenség érzése pocsék napokat szülhet, ha nem lépünk át rajta és ha nem feledjük a mi lett volna ha kérdés feltevését állandó jelleggel, akkor beleőrülhetünk ebbe a körforgásba.
Ilyen időszak még nem volt, de egyszer minden elmúlik. Majdnem.
Ölellek ❤❤❤
Ölellek ❤❤❤
Lehet hogy túlgondoltam egy kicsit.
Nem alkotói válságról, hanem élethelyzetről van csupán szó.
És azon, tényleg csak át kell menni.
Ölellek ❤❤❤
Semmi baj Ildikó!
Szeretlek! ❤
Ja! És, még a tyúkok is tartanak pihenőt a tojásban. 🙂