Gerlepár

Ablakunk előtt magas nyírfa áll,
tavasszal az árnyat adó ágak közé
fészket rakott a gerlepár.
*
Ülnek csendesen, költik a tojást,
minden délután turbékolva
élik boldog életüket.
*
Súlyos felhők tornyosulnak körben,
villámok keresztben cikáznak,
mennydörög az ég, félelmes erővel.
*
Szél veri ablakunk, sietve bezárkóznunk.
Tombol az orkán, fákat csapkodja
vastag törzsüket könnyedén hajlongatva.
*
Aggódva nézek ki ablakon a fára,
ahol a gerlepár is rettegve,
összebújva az ítéletidő végét várja.
*
Hosszú idő után vonul el a vihar,
örvendek, mert a gerlefészek
még ott áll a helyén, a fatetején.
*
Másnap ismét közeleg fekete felhő,
nagy vihar tombol kegyetlenül,
mint dézsából szakad az eső.
*
Pusztító szélvihar rengeti a fákat,
nem kímélve embert és állatot,
gerlék fészkét is szétzilálja.
*
Reggelre a madárlak széthúzódva;
ágai egymástól szétállva
madár nélkül marad elárvulva…
*
Sehol sem találjuk a gerlepárt,
se a tojásokat… Délutánonként
nekünk többé nem turbékolnak.
*
Hová menekült a madárcsaládunk?
Hol gyászolják, és hol siratják el
a tojásban holt madár-fiókáikat?
*
Hol lel új tanyára, visszajön-e hozzánk,
Itt épít-e új fészket a hontalan gerlepár?
Nekünk turbékolnak-e majd ezután?