Örök, őszinte remegés;
s a vihar is kivárja a végét,
míg fellélegezve óvatosan
szállnak a jéghegyek, majd
lassan lecsorognak egy rég
kiszáradt mosolyon át,
megbizsergetve a virágos mezőt,
mit most a kezedbe adok… akkor is,
ha egy időre északabbra váltasz.