Csak egy góc vagyok
akut nyomor
elveszett ember, bolyongok
vérző gyomor.
Idegeken táncoló belek
kitépett szívvel élő,
be nem forró sebek..
zuhanó nehéz kő.
Megálljt parancsol a szó,
emeljem fejem fel
mondd, ez mire jó?
Hallgatsz, senki nem felel.
Kitépett fa vagyok én,
gyökeremen, tőzeg fityeg
senki szigetére érve
arcomba félelem liheg.
Halott vagyok,
elmennek mellettem
látod?-megszakadok
döntenek helyettem.
Bírálnak az égiek,
menjek, maradjak?
Kezem már hideg,
vergődök, hagyjanak!
Erőm elfogy lassan,
karomból vér csorog
élni akarok, mutassam
vigyázzanak rám az angyalok!
16 hozzászólás
Kedves Krisztina!
Igen elkeseredett hangulatban írhattad ezt a verset…
Van úgy, hogy az ember padlót fog,
de akkor a barátok felemelik szelíden, s máris
enyhülés lesz a lelkében…
megrendülve olvastam..
Szeretettel: Lyza
Drága Lyza
Tudod, nem a környezetemmel van baj.Szeretnek, és életben tartanak, a szó legszorosabb értelmében.Néha, mikor eluralkodik rajtam az adómentes örökség/nyavaják/Akkor írom ki magamból fájdalmai.Ilyenkor kicsit jobb.Könnyebb.Úgy érzem, mintha ledobtam volna egy követ a szívemről…
Köszönöm, hogy olvastál.
Ölellek:Kriszti
Szia!
Alig vártam a végét,de hála Istennek az lett amire számítottam."Élni akarok" ! Ezt a felkiáltójelet én tettem ide, de Neked.Éljél,küzdjél és írjál még sok ilyen jó verset.
Szeretettel üdv:hova
Drága Hova
Köszönöm, hogy olvastál, és soraim végéig, szurkoltál nekem.Ezt az életben is mindig szem előtt tartom!
Szeretettel:Kriszti
kedves Kriszri!
A vers az az érzéseid golgota járása. Az elviselt kapott csapások, csalódás sok mindenben a mindennapi harc a megélhetésért, az ismertnek vélt emberek eddig ismeretlen viselkedése, sokszor egy meghitt barátban való végzetes csalódás, aztán maga az emberiség becstelen viselkedée, minden itt van ebben a versedben, mig végül hozzájön a saját énem feladása, kételkedsz saját magadban, és egyszerre talász egy pontot, ami megadja azt az érzést, igen ebbe megtudok kapaszkodni, és ujra élni akarsz. Ne haragudj meg rám, nem ismerlek olyan régen, de mindezt kilehet olvasni a versedböl, ha az mber a versedet a lelki szemeivel olvassa. Remélem az a pont a mi a reményt adta, elég erős lesz,
hogy téged is megtartson.
üdv Tóni
Drága Toni
Ismét átérezted versem lényegét.Az ember mikor megszületik, megtanul járni, addig míg ez sikerül
Többször elesik, de meg sem kottyan …aztán megnő, és az élet löki fel, majd talpra kell állni, és akkor már az
fájdalommal jár
Én hiszem, hogy erősnek kell lenni.Minden esést fel kell tudni dolgozni, még ha nem is mindig tanulunk belöle, a nyoma megmarad.
En megtanultam becsülni az életet, mert nekem minden perc ajándék.Tudom, hogy a vállamon ott ül őrangyalom, és hiszem
ha elég erős vagyok fájó lábbal is tovább kell lépnem.
Köszönöm neked az átérzést, a kezed, melyet szavaiddal nyújtasz!
Baráti ölelésem:Kriszti
Krisztikém! – Az élet keresztjét sokan hordozzuk. Pedig gyakran annyira nehéz, hogy már-már nem bírjuk el. Versedben véigvonulnak fájdalmas órák, de bírni kell, nem szabad fladnunk, ameddig élünk. Még jó, hogy optimista hangulat zárja a versedet.
Küldök neked gondolatot a saját magam alkotta gyűjteményből:
"Munka után jól esik megpihenni.
Kitisztul az agyunk, s jó ötleteink születnek.
Ezért hagyj magadnak időt rá,
és élvezd a pihenést; minden nap elmélkedj,
megnyugvást hoz neked!"
Vigyázzon Rád az Őrangyalod!
Szretettel: Kata
Drága Katám!
Köszönöm, és azt még jobban, hogy saját gondolataiddal, még értékesebbé tetted versem
Ölellek:Kriszti
Kedves Kriszti!
Sok szomorúságon, fájdalmon lehetsz túl, ha így le tudod írni.
De azért örülök, hogy talpra esel, akár a cicáid!:):):)
Szeretettel küldöm gyógyító sugaraim: napsugárka
Drága reggeli fényecske, cicáim csitítója:)
Köszönöm neked soraid, és hogy olvastál!
Szeretettel:Kriszti
Drága Barátnőm!
Ismét csodálatosat írtál, tudod mi az ami jó, s mitől lesz tökéletes egy alkotásod.
Természetesen,mint oly sok írásodban, ebben is benne tudom magam érezni, gondolom, ezt nem kell részleteznem! :))
Szívből gratulálok,s ölellek szeretettel
Zsolt
Drága Barátom
Tudod, hogy szavaid mennyit érnek nekem, és ugyan úgy fáj is, hogy sokszor ezekben az önvallomásaimban magadra is lelsz.Jobb szeretném, ha nem így lenne:Ölellek Barátosnéd:Kriszti
szia!
Erős, drasztikus képekkel átitattott önmarcangolás e versed! Annak ellenére, hogy végig gyötrő pesszimizmus jellemzi, olyan, mint egy nagy levegővétel a kitörés előtt…
üdv
leslie
Drága Leslie
Jól értelmezted, ez amolyan magamba szorított, csak kiírt vihar előtti csend volt.
Ölellek:Kriszti
Mit versed végén kívántál, én is kívánom!
Vigyázzanak rád az angyalok!
Ha erőt is vesz rajtad a fájdalom,
Bízz! Ők ott vannak melletted, segítenek utadon…:):)
Köszönöm Dórikám:)Jó volt látni ismét, hogy írtál.Ölellek:Kriszti