gömbölyödöm magamba, világom oda
tejföl égen szétszórt kristálycukor-szemcsék
törött öröm, ami többé nem lesz soha
– bentről kaparász, így tudom – újra egész
álljatok már fel, mind, egytől egyig, bátran
szétfeszít a zene, menekülésnek jó
nálatok kezdem, táncoljuk össze hárman
kényszerít a vágy, itt már úgysem él a szó
meghalt; mikor értelme a mélybe zuhant
éneket rágva mi bámultuk a semmit
angyalt hajkurászva átálmodunk fulladt
éveket most gyorsan, de ideje menni
ha volna három út, elbocsátanálak
titeket kétfelé, én is magam mennék
maholnap valahol mindhármunkat várnak
hihetem, lesz ez még halványlila emlék
bizsergetőn dallamos, jóleső pára
tekintet és mosoly, a fiókban levél
incselkedő szavak, technikába zárva
leintett mondatok, mind valamit remél.
3 hozzászólás
Szia!
Ez tipikusan az a vers, amiről úgy érzem, akárhányszor olvasom is el, teljesen megérteni nem fogom soha. De nem zavar iagzán, az ilyen versekben mindig benne van, hogy a maga módján enged teret a képzeletnek. Ahogy változunk, úgy gondolunk mást és mást a sorok közé. Valami efféle érzésem van.
Vannak benne nagyon szép és egyedi képek, pl.:
“tejföl égen szétszórt kristálycukor-szemcsék”
“angyalt hajkurászva átálmodunk fulladt
éveket most gyorsan, de ideje menni”
Az egyetlen, amit negatívumként mondanék:az írásjelek. Lehet, hogy direkt íródot így, akkor elnézést kérek, csak szerintem könnyebben értelmezhető lenne ha nem folyna össze ennyire, egy mondatba. És hangsúlytanilag, ezáltal a hangulatkeltő hatása is lehet, hogy megnőne. De ez csak egy ötlet, nem kioktatásnka szánom.
Maga a vers szép.
üdv:Anna
Szia sanna!
Köszönöm a részletes véleményt! Valóban, egy kívülállónak nehezen értelmezhető a vers, de remélem – és az alapján, amit írtál, úgy látszik, tényleg így van – mindenki megtalálhatja benne önmagát, talán csak egy sorban, de akkor is. A lényeg épp a hangulatkeltés volna.
Az írásjelekkel kapcsolatban, jól sejtetted, valóban szándékosan nincsenek, vagyis, ez így nem igaz, mert vannak, csak a sorok végén nincsenek. Ennek a célja részben a folytonosság kifejezése, másfelől pedig sokszor használok áthajlást, ami ugye nem tűr írásjelet a sor végén. Ettől függetlenül persze lehet, hogy igazad van, és a hangsúly szempontjából jót tenne néhány vessző, vagy pont, majd gondolkodom rajta.
Mégegyszer köszönöm a kritikádat, örülök, hogy tetszett.
Üdv: banyamacs
Érdekesnek tartom a versedet. Sok szép gondolatot találtam benne.
Nekem kicsit furcsa, bár a modern verseknél gyakran találkozom vele, hogy nincsenek benne mondatok.
Nehéz lenne egy szavalónak odaadni, nem is tudná, hogyan hangsúlyozza.
Szerintem a versre ugyanaz a szabály a magyar helyesírás szabályai szerint, hogy egy-egy mondatot nagy betüvel kezdünk, s a legvégén pont van. Közbe-közbe pedig lehet kötőjel, lehet vessző, stb.
Ha például ugyanezt a szöveget megpróbálnád ilyen mondatokra átdolgozni, meglátnád, jobb lenne.
De hát ez lenne a mai divat? Lehet, el vagyok maradva.
Erre gondoltam, amikor elolvastam, nem bántásnak szántam.
Üdvözöllek: Kata