Gondola

Tervet szőtt gondolatcsírában remény
éled, mert magról született boldogság
az élet. Magányra legjobb orvosság,
ha jön ’kinek szemében izzik a fény.

Út mentén számolatlan nyárfa vezet,
s árnyat adó lombok alól a távol
úgy ölel át, hogy gyönyörétől fázol.
Hidd el, hogy van ’ki nyújt egy óvó kezet.

Ismeretlen hang ismerősen hangzik,
szerenádot játszik már a zongora.
Ébren vagyunk s csak a fél világ alszik,

csillagos égbolton a hold tompora.
Az éj zenekara köröttünk rajzik,
s egymás karjába ringat egy gondola.