1,
Boldog vagyok végre igazán boldog
Nem nyomasztanak már a gondok
Merre járok virágok nyílnak
Dalolnak a madarak
Érintésem a kőből vizet fakaszt
Értem és miattam előre hozták a tavaszt
Táncolok a holddal
S nap is reggel először nekem köszön
Átölelem a világot mindenkinek csók özön
Édes szavakat suttog a fülembe a szél
Olyat mitől mindenki egyből fel kél
Mitől mindenki felkapja a fejét
S körbe néz ki mondhatta vajon
Pedig nem nagy szavak…
Pusztulás, halál, elsorvad az élet
De nézzétek csak a maszkom
Ugye milyen boldog, állandóan mosolyog
Csak mögé ne nézzél soha
Mert ott megállás nélkül zokogok…
2,
Újra közeleg az ünnep,
S most először, nem is várom igazán
Inkább szeretném átlépni,
Mosolyogva, nem megélni.
Mert tudom, az már
Tényleg szét fog tépni.
Mióta is?
Úgy négy éve,
Hajtottam szenteste
Fejem öledbe.
S most egyedül,
Mindenkitől lélekben távol.
Pedig talán, hívna.
De nekem erőm nincs,
Hogy menjek.
Zokognák lábai előtt,
Mint valami árva gyermek.
És most szégyellem magam,
Én nem ilyen voltam!
Mosolyogtam mindig, mindig ha kellett
Még ha kedvem, csak ritkán volt.
Maszkomon a mosoly
Tündéri hazugság
Mit mindenki megismerni próbál
De a maszk alá egyedül te jutottál…
2 hozzászólás
Az első szakaszt olvasva, már azt hittem, minden rendben, a gondolataid szárnyalnak, s (nekem tetszik nagyon): "Édes szavakat suttog a fülembe a szél – Olyat mitől mindenki egyből fel kél"
Aztán utána ismét az átélt bánat. Hagy mondjam Neked: ennyi ideig nem szabad senki után bánkódni. Talán nem is érdemli meg. Saját gondolataim gyűjteményében azt írom:
„REMÉNYTELEN SZERELEM
szenvedés, és gyötrelem…
Mégis: lelkedet fogva tartja,
s a fájdalom olyan édes érzés…”
mégid szz sjánlom: nem jó egy kilátástalan szerelmet ilyen sokáig dédelgetni. Emlékünkben megtarthatjuk, de ne bánkódjunk fölötte. Egymást el kell engedni, mindenki élje a saját életét.
Üdvözöllek: Kata
Köszönöm szépen a hozzá szólásokat, igazán jól esik, hogy ennyit olvassa a verseim. Igen az írásjelekre próbálok odafigyelni, több kevesebb sikerrel. Általában azért írom a verseimet szabad formában, mert nem szoktam rajt gondolkodni, hogy éppen, hogy jönne ki a szótagszám. Nincs rá időm :). Az elmúlt szerelemmel kapcsolatban, már nekem is elegem van belőle, de amikor írni kezdek valahogy mindig ez lesz a vége. Köszönöm még egyszer a számtalan építő jellegű kritikát! Próbálok rá odafigyelni. Remélem a jövőben is megtisztel figyelmével!
Tisztelettel
Londonman