Gondolj majd reám
ha buja köntösét
rád teríti az
az éj
s a hold még messze jár
ha
szép szemeden
megcsillan egy fény
s vágyat kelt tétován
Gondolj majd reám
hogyan
szeretnélek
hogy csókolnám
száz csókkal a szádat
tested lázas hajlatait
csodaszép csodádat
hogy
ziháló, rőt lángjaimmal
vad lobogással
elégetnélek
hogy elégne
mindenünk
talán a világ is
ölelkezésünk
buja igézetében
Gondolj majd reám !
1 hozzászólás
Kedves István!
Ismét egy forró, sanzonszerű alkotás. Mintha énekelni lehetne…:)
üdv: LP