Gondoltál -e arra a nap miért ragyog
A hold palástján miért fénylenek csillagok
Ha a napba nézel, miért könnyes szemed
Mikor megbántanak lelked miért beteg.
Napnak sugara könnyet csal szemedbe
A fény mellyel simogat megsebez feléget.
A hold szelíd fénye sétára hív
Magányoséjeken a szíved miért sír.
Bárányfelhőt nézel azúrkék égen
A nap picit csalfa volt felkúszott éjjel
Megbolygatta éjjel a csillagokat
Könnyekre késztette az andalgókat.
Felborult a világ megkavart mindent
Nappal csillag ragyog. álmodom éppen
Éjjel ragyog a nap, vakít szinte fáj
Pihenni kéne, harmónia sincs már.
Nem tudom mi történt, káosz van bennem
A napszakok eltűntek, összefolyt minden.
Bölcs Salamon hol vagy? – Rendet kéne tenni
Gordiuszi csomót, meg kéne oldani.
Gubancos sorsfonált, selymesre tilolni
A fájó perceket kalodába zárni
Elmondhatnád nekem, a lét miért fáj
S az élet útjának, miért része a halál.
5 hozzászólás
Kedves Anikó!
Amikor szomorú az ember, minden a feje tetejére áll. Van úgy folynak a napok, hogy eluralkodik rajtunk a közöny és észre sem vesszük, hogy sütött a nap. Szépen írtad le versedben ezt az érzést!
szeretettel-panka
Kedves Anikó!
"Gubancos sorsfonált,selymesre tilolni"…
igazán nagyon szép hasonlat…szinte a lelke
írásodnak!
Szeretettel:sailor
Bizony kedves Anikó !
Hidd el, fog még sütni a nap:)
Tetszett a versed:)
Szeretettel gratulálok: Zsu
Kedves dpanka
Salidor
és
Susanne
köszönöm hogy velem voltatok, és terhem egy részébe bele kukucskáltatok
sok sok szeretettel ölellek benneteket
Anikó
Most úgy tűnik egy mély hullámvölgybe érkeztem…. 🙁