Az egész felét
a zsebembe tettem,
a végtelen jelét
elfelejtettem.
Félember lettem.
Sötétbe gyűrtem
a hájas rettegést,
félvakon tűrtem
a testes tettetést.
Átaludtam az ébredést.
Faggattam félve
a lesüllyedt múltat,
látom-e élve
a sok múltba fúltat.
A csoszogó idő fújtat.
Ha jön majd egy újabb menet,
az igenre nem mondhatok nemet.
3 hozzászólás
Szia! Szerintem nagyon érdekes! Nem igazán lehet kitalálni, hogy miről szól, ez benne a jó, a rímek is tetszenek, jól gördül a dolog. Üdv.: Zemy
Szép rímek egy felkavaró versben. Legalább nyolcszor elolvastam. Nehéz tőle szabadulni.
Gratulálok!
Kedves vaj!
Gyönyörűen felfűzted emberi mulasztásaink és tévedéseink!
Ha ennyire jól látod, biztos, hogy nem mondasz nemet az új menetre.
Üdv.!