Szólj hozzám Uram, kérlek, odafentről!
Hallgatsz? Van barátom sötétből is mélyen lentről.
Na jó, na jó, meg sem szólítotok,
Mondom magamnak, nektek, mit gondolok.
Tudjátok, Uraim, sokat vétkeztem,
Sok mindent megtettem aztán sokszor meg nem tettem.
Haragudhattok reám odafenn, lenn.
Haragudjatok nagyon, odafenn, lenn.
Világra tárom most az ablakomat,
Várom a legújabb kalandokat.
Vonatra szállok, nincsen már retúrjegyem,
Végállomáson szállok ki, ott megérkezem.
Haragudhattok reám odafenn, lenn.
Haragudjatok nagyon, odafenn, meg lenn.
Tudom, hogy ottan engem valaki vár,
Mindig lesz tavasz ottan, ősz, tél meg nyár.
Ha zuhogna az eső, hát az ne zavarjon!
Jobb neked, ha az ernyődet hagyod otthon.
Lehet szerencséd, láthatsz tán szivárványt,
Ő sose bántott, te meg sohase bántsd!
Haragudjatok reám odafenn, meg lenn.
Jól tudom, nincs bocsánat már sehol sem.
Tudod, a lelkem ujjong, hogy nékem vagy!
Vigyázhatok holnapi tegnapokat.
Bámulunk együtt újra szép szivárványt.
Nem úgy, mint én, tudod, ő sohase bánt…
2 hozzászólás
Kedves Túlparti!
“Nem úgy, mint én, tudod, ő sohase bánt…” – ezt magammal viszem.
Az utolsó sor…fantasztikus! De kell maga a vers ahhoz, hogy az utolsó megszülessen…
Köszönöm az élményt!
Szeretettel: gleam
Szia! megtiszteltél azzal, hogy olvastál!
Szeretettel: Túlparti