Ablakomon
cifra rácsok,
jégvirágok.
Karcos csönd.
Kocsonyából,
mint egy béka,
pislog a nap
odafönt.
Ember, állat
szemfájdító
fehérségtől
megvakul.
A remény csak
kismadárka.
Szárnya rebben,
lekonyul,
és dermedten
pihe-puha
hósírjába
belehull.