Gúzsba kötöttem magamat
jó erősen tekertem a fonalat
lelkemre egyre szorosabban
míg össze nem gabalyodtam.
Bárcsak kérész lehetnék
csak egy napig élhetnék
soha sem szenvednék
szerelemtől nem égnék!
Csodálatos a hangom
tövismadár a nyárson
vad mámor a bánaton
húscafatom faágon!
Neked mindhiába daloltam
hangomat kalitkába zárattad
szívemre tekertem a fonalat
gúzsba kötöztem magamat.
4 hozzászólás
Minden "csomóra"-van megoldás…))
Olyan magával ragadó a vers minden sora, érdekes, és ez a szép benne.
Gratulálok: dinipapa
Kedves Noémi!
A dallamisága, lüktetése, hasonlít a nálam megjelenő dallamisághoz, de nagyképű vagyok magamhoz hasonlítalak, de olyan érzésem volt mintha egy meg nem írt versemet olvasnám. Nekem onnan ered ez a forma, hogy anno először dalszövegeket írtam és a dallammiasság megmaradt.
Tetszik ez a lüktetés és gondolatiság. Szép rendezett 4 soros vers, klasszikus vers.
Gratulálok!!!
Üdv: Metal Koala
Kedves Noémi!
Csak lesz valaki, aki kibogozza azt a fonalat.
Ha nem ő, majd egy másik.
Ne kérész legyél, inkább erős fa.
Tetszett a versed.
Üdv: József
Nagyon szépen köszönöm Nektek a kedvességeteket!
Kedves Attila! Szívesen hasonlítok Rád!:)