Tíz kicsi bárány
ül a fa ágán,
bégetnek, félve,
néznek az égre.
Le kéne mászni,
friss füvet rágni,
sír a sok gyapjas,
ott vár a farkas!
Tíz kicsi bárány
fűbe harapván
végül örökre
vérben fürödne.
Csengettyűt rázva
reszket az árva
kedvenc kis birka,
már alig bírja.
Hallja a hű eb
a csengettyűt fent,
pásztor is ébred,
távolba réved.
Eb jő ugatva,
botját ragadja
a dühös pásztor,
farkas nem jár jól.
Vén bőrét mentve
elfut sietve
a farkas koma,
s nem tudja, hova.
Tíz gyapjas hálás,
szájukon áldás,
fűbe harapnak,
ám megmaradnak.
Gyerekem aludj
öleld át anyut,
ne maradj árván,
itt egy plüssbárány!
6 hozzászólás
Szeretem a verseid ritmusát, a tartalom játékosságát kedves Aldert! h
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm Ica! Örülök, hogy tetszenek!
Kedves Albert!
Ez egy igazi remek, egyszerű kis vers! Öt-szótagos, csodás ritmussal, remeken ütemes, mennyi gondolat, szinte annyi, amennyi a versszak!
Ráadásul egy aranyos mese!
Szeretettel gratulálok! Kata
Köszönöm az értékelést, kedves Kata! Örülök, hogy ennyire körültekintően olvasod a verseimet és megtalálod benne hogyan próbáltam felépíteni mint tartalmilag, mint szerkezetileg és még tetszenek is neked!
Szeretettel: alberth
Nagyon tetszett a versed. Öttől, kilencven öt éves korig ajánlom mindenkinek! Gratulálok, örömmel olvastalak:B:)
Köszönöm Barnaby!
Amikor kész lett a vers és átolvastam, akkor én is megállapítottam, hogy még gyerekversnek is jó lehet… Bár nem annak terveztem eredetileg. Egyébként a felnőttekre is ráfér eme kis könnyed vers kikapcsolódásképp. Igazad van!
Üdvözlettel: alberth