A szaporák szaporodnak,
ritkulnak a ritkák,
fehér hollók nem ismerik
a tömegek titkát.
Hangyák, méhek magány után
mindhiába vágynak,
tömeglények, nincsen joguk
hódolni magánynak.
Osztódnak az osztódók is,
ők így szaporodnak,
páratlanok, de egyesből
többes számra jutnak.
Az atom nem oszthatatlan,
megtapasztalt való,
feladtuk ez elméletet,
immár felosztható.
Oszlatható tömegeket
szétoszlatnak rendre,
rendszereknek szükségük van
a rendszeretetre.
Gyarapodás, mi szükséges,
törekedjünk arra,
s ne próbáljunk mohók lenni,
az juttathat bajba!
4 hozzászólás
Nagyon érdekes kedves Albert a versed, a címe is különleges.
Remek versedből azonban kiemeltem egy versszakot:
"Oszlatható tömegeket
szétoszlatnak rendre,
rendszereknek szükségük van
a rendszeretetre."
Üdvözlettel: Kata
Köszönöm, hogy hozzászóltál a vershez, kedves Kata, s hogy meg is teszed gyakran, így legalább tudom, hogy sikerül tartanom a szintet a legkülönbözőbb témák által ihletett verseimmel is. Ez is egy olyan filozófiai vers, mely bizonyos szavak hasonlóságának és eltérési mutatóinak összehasonlításaiból fakad. Jól is reagáltál a vers szándékára valóban. A kiemelt versszakod az előző strófákból fakadt, s a továbbírásnál már szinte adta magát, csak le kellett jegyeznem. József Attilának eszembe is jutott közben egy verse, ahol a rendet magasztalja, s joggal. Mert a káosz és az anarchia pokollá teszi a világot.
Üdvözlettel: alberth
Ötletes vers. Játék a szavakkal, erőteljes ritmus. József Attila rendjét egyébként a szabadság szülte. Ma azonban más a mottó. "Mindenki annyit ér, amennyije van." Népiesen szólva: Kaparj kurta…!
Üdv: Kati
Köszönöm az értékelést, az elemzést kedves Kati!
Végül is hirtelen ilyen gondolataim születtek.
A rend és a rendszer nem minden esetben politikai. Természetesen feltételezi azt is, de egy rendszerető ember azt a rendet kedveli, ami biztonságot nyújt, védelmi garanciákat úgyszintén, ha már adót fizet. A szabadság csak rendben létezhet, mert káoszban csak szabadosság létezik, főképp a zavarosban halászgatók hasznára. Egyébként a rend, a tisztaság irányában pedáns, de a túlzott pedantéria már nem a szabadságot feltételezi, hanem a szokások rabságát. Tehát a rend sem lehet abszolút, hanem a kötelmek feszességét nem viszi túlzásba. Kell a rugalmasság is, ami szabad mozgást is feltételez bizonyos korlátok között. Tehát optimális rend a legjobb, ami mindenki érdekeit figyelembe veszi. Na ezt jól összehoztam.
Üdvözlettel: alberth