Megszólal a harang,
bánatosan kondul,
félrevert zúgása
lassacskán letompul.
Valahol egy szívben
mozdul a döbbenet,
kúszva foglalja el
helyét a rettenet.
Szélesre kitárul
fájdalom kapuja,
már nem érintheti
buzgó "alleluja"…
Elhallgat a harang,
szava vész homályba,
könnyek indulnak el
sűrűn, a nyomába.
10 hozzászólás
Kedves Judit!
Csak annyit tudok írni, hogy nagyon szép a versed. Szép kifejezése a a gyász érzésének.
Barátsággal Panka!
Kedves Panka, nagyon kösönöm!
Kedves Judit!
A gyászt versedben – harangszóval – nagyon szépen jelenítetted meg. Jó volt olvasni a szépen megszerkesztett verset.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata, köszönöm, hogy olvastad!
Szép vers a gyászról, leginkább ritmusát tudom dícsérni.
Kedves Csaba!
Köszönöm, hogy itt jártál és olvastad!
Juditkám!
A Tőled megszokott szépen szerkesztett vers.A tompaság és a harangszó, no meg a sírás akkor jön elő ha veszteség ér bennün ket.Gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Vali!
A gyász része az életünknek, mégha nehéz része is…
Köszönöm, Judit
Szépen vezetted a verset, a kifejezések, a magánhangzók hangrendje is szépen lent tartja a hnagulatot. Jók a rímek, az archaizálás a szórendben nem sok, a vers motívumaihoz szépen igazodik. Tetszett.
aLéb
Kedves Aléb!
Nagyon köszönöm!