Gyáván

Ős meséi lengedeznek
boldogabb időknek,
lelkeink kivérezettek
és kerékbe törtek.

Hőseink a múlta bújva
új időkre vágynak,
lantjaik szakadva, húrja
megfakult varázs csak.

Fél kegyelme elveszett a
béna angyaloknak,
fals a hangjuk egyre, hogyha
néha dalba fognak.

Fenn a hegytetőn vigadnak
martalóc zsiványok,
már megannyi éve annak,
hogy nem is kiáltok.

Némaságom eltakarja
bűneiknek árját,
lám ilyen, ha zsák, s a foltja
megtalálja párját.

Kéz a kézben éldegél ma
gyávaság, s a kétség,
és titokban átkarolja
mindenünk az ínség.