Hó hull az égből,
fehér az út.
Csillan a gyémánt,
nézd, tél az úr!
Ág reccsen-roppan,
dús a bunda.
Hullik a pehely,
míg nem unja.
Csönd suhan szárnyon,
látod? Ragyog.
Lelkemben béke,
cseng-bong nagyon.
Hó hull az égből,
fehér az út.
Csillan a gyémánt,
nézd, tél az úr!
Ág reccsen-roppan,
dús a bunda.
Hullik a pehely,
míg nem unja.
Csönd suhan szárnyon,
látod? Ragyog.
Lelkemben béke,
cseng-bong nagyon.
4 hozzászólás
“Lelkemben béke,
cseng-bong nagyon.”
Kedves Zsuzsa!
Az nagyon jó. Bizony sokkal szebb a tél, ha havas a táj.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Zsizsa!
Egyike a legszebb versednek!
A cím maga nagyon eltalált!
A ´hatást´amit a kis pelyhek tettek rád,
igazán szépen sikerült kifejezned:
“Lelkemben béke,
cseng-bong nagyon.”
Gratulálok:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Rita!
Bizony! Oly régóta vártunk rá! Most itt, van, örölünk és gyönyörködünk benne.
Szép napokat kívánok:
Zsuzsa
Kedves sailor!
Nagyon örülök, ha így gondolod! Jól esett kedves szavad, köszönöm a gratulációt 🙂
Szép napokat kívánok:
Zsuzsa