Ölelésem, álmok megvetett ágya,
két karom könnyű puha párna.
Az éj palástján ezüstcsillag ragyog,
két szemed fénye engem bearanyoz.
Hulló csillagoknak fényzáporában
fürdünk a szerelem édes mámorában.
Fénytakaróként gyűrűznek az éjek,
boldogan merülünk a vágyak tengerébe.
Gyere hát velem, élvezd a percet!
Érezd a szerelmem; – Lángol de nem éget!
Édes csókom ízét, két karom melegét.
álomba ringatlak; – Ne menj! Maradj még!
Engedd meg kérlek, hogy tovább álmodjak!
Ne űzd el a percet, míg karomban tartalak!
Várj még! Ne siess! Hajnali fénysugár!
Ne vidd el tőlem! A fényed bánt!
11 hozzászólás
Szép, szerelmes…grat. :b:)
barnaby: köszönöm . 🙂
Üdv! Nagyon tetszett! Biztos vagyok benne, hogy bármikor tetszene, de mostani helyzetemben különösen. Visszakaptam tőled ugyanazokat a gondolatokat és érzéseket, amik bennem voltak még pár nappal ezelőtt egy éjjelen, csak gyönyörű szavakba öntve, rímekbe foglalva. Köszönöm a visszarepítést! 🙂
Köszönöm szépen 🙂 örülök hogy tetszett a többit levélben megírtam
szeretettel Anikó
Kedves Anikó!
Szép verset hoztál!
Szeretettel gratulálok: Ica
Drága Icu!
Köszönöm hogy nálam jártál és tetszett. puszim neked
Ilyen az igaz szerelem, mámorító, csodaszép álmok… szép szavak… csodálatos álmok.
Szép szerelmes verset írtál.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm szépen…
szeretettel ölellek
Anikó
Kedves Anikó !
Töltve érzelemmel szép szerelmes versed.Nagyon szép !
Szeretettel olvastalak: Zsu
Nagyon tetszett Kedves!
Csodaszépen leírt érzések!
"Fénytakaróként gyűrűznek az éjek,
boldogan merülünk a vágyak tengerébe."
Talán ezek a sorok, mik leginkább magukkal ragadtak.
Szeretettel gratula!
Tetszessel olvastam szép érzésekkel, érzésekről megírt versed. Gratulálok szeretettel:)