mi mindig lángot gyújt
a hűvös éjszakába’
késbe mártva
szívem áll, ha
sírni késő már
Annyi év után
egy csöndes éjszakán
meglépett a kis drága…
elhagyott és
semmi kérdés
hogy új szerelemre vár
… Gyere vissza, ha elfog a vágy
gyere vissza, ha hűvös az ágy
gyere vissza, ha űz a világ
még érzem párnád illatát…
Oly sok volt a kéj,
emlékezetes éj.
Beintettünk a Holdnak.
Meztelen volt
nesztelen szólt
hogy jól karoljam át.
Megnyitotta hát
a titkok kapuját,
nem érdekelt a holnap.
mégis úgy fáj
vége lett már
s nem maradt barát.
… és hírtelen elfog a vágy
nélküle olyan hűvös az ágy
nélküle csakis űr a világ
érzem párnája illatát …
Delel a szerelem
ég a szívem igazán
Nevel a szerelem
elhagyott a pici lány
Felel a szerelem:
– Fuss az igazi után!
Telel a szerelem
jég hever a folyamán
Nevel a szerelem
nincs zene a furulyán
Felel a szerelem:
– Fuss az igazi után!
Tudtam én, hogy nem jön vissza,
hiába is hívnám.
Értek én a szóból, szóval
felveszem az új ruhám.
Lesz még párja ne is várja,
hogy sírjak nő után.
Felszedek majd más kisasszonyt
nyárzamatos éjszakán.