Gyerekek

Egy szöszke, egy barna, angyalglóriások.
Parányi, súlytalan érintésű kezek.
Pipiskedve várnak, ők most "óriások".
És én nem tudom, hogy sírok vagy nevetek.
Körbeszimatolnak, mi mára a mesém?
Bolyhocska hajszálak csiklandják nyakamat.
E kiscsibe-népnek mindegyike enyém.
Elnézem gödröcskés mosolyú arcukat.
Vajon meddig tart e folttalan tisztaság?
Eredendő jóság? Feltétlen bizalom?
Mint egy öreg tyúkanyó a fészekalját,
héja-karomtól őket óvni akarom.
De tudom, hogy egyszer elfutnak majd tőlem.
Szét a nagyvilágba. S nem kell az oltalom.