Álmaimban gyakran látogatsz.
Fájdalmas az ébredés,… a reggel.
Nehéz nélküled – fáj a hiányod!
Hisz' nélküled múlik az életem.
Gyerekszerelem!- elátkoztam százszor,
Végigkíséri egész életem?
Gyötrelmes és mégis gyönyörű,
Bár az életem nélküled múlik el.
Kell, hogy szeress, nagyon akarom!
Ennyi jut nekem, csak ennyi jár,
Mert nem vagy teljesen enyém,
… és nélküled múlik az életem.
12 hozzászólás
Drága Zsike!
Látom a dátumot, és millió emlék szökik szemem elé.Valóban átéltem azt az életérzést, az első szerelem elmúllásának minden fájdalmát, mert annyira jól megírtad.Istenem, !Akkor fájt, ma már gyönyörű emlék!
Köszönöm, hogy olvashattam, baráti ölelésem:Kriszti
Drága Krisztina!
Nagyon jó érzéssel olvastam hozzászólásodat.
Igazad van, ma már gyönyörű emlék.
Köszönöm Neked, hogy meglátogattál.
Kedves Zsike!
Az én első, gyerekkori szerelmem is évente kb 2x álom formájában visszatér… milyen érdekes… te is erről írsz… talán pont ezért NAGYON TETSZIK! Gratulálok
Kedves Andika!
Köszönöm a hozzászólásodat, köszönöm, hogy olvastál.
Örülök, hogy tetszett ez a több évtizede íródott versem.
Öröm olvasni a régi verseid. Tudod nekem annyira furcsa. Még csak gondolat sem voltam ekkor. 🙂
Szia Boer!
Nekem viszont az okoz örömöt, hogy tetszik / tetszenek? /
a verseim. Tudom, van közöttük gyermekded, kezdetleges,
egyszerű. Mégiscsak az enyémek,bármilyen régen íródtak.
Sok-sok év múlva majd Neked mondja valaki, hogy "még csak
gondolat sem voltam …"
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Gyönyörű emlékek, szépen megírva! Gratulálok zsike, élmény volt olvasni!:)
Köszönöm a gratulációdat kedves sleepwell, örülök
nagyon, hogy olvastál.
Szia!
A gyerekszerelem édes és fájó, emléke örökre elkísér. Teljesebb az életünk, ha részünk lehet benne.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Igen, ez így van, ahogy írod. Köszönöm nagyon, hogy
itt jártál nálam.
Kedves Zsike!
Versed eszembe juttatta egyik gyerekkori szerelmemet. Úgy másfél éve találkoztam vele, és akkorát csalódtam, mint egy hegy! Nem is értettem, hogyan zúghattam bele ötéves koromban:) Szóval maradjanak csak meg szép emléknek:) Gyönyörűen megírtad, gratulálok!
Üdv: Borostyán
Köszönöm a hozzászólásodat kedves Borostyán.
Ezek szerint hasonló a helyzetünk. Ráadásul mi ugyanabban
a helységben élünk, sőt egy munkahelyen is dolgoztunk
éveken keresztül… maradjanak csak meg szép emléknek, ahogy
írod.
Köszönöm, hogy olvastál.