Felvetette fejét a hőn áhított remény
Meghozta gyümölcsét mindenfajta erény
Megérett milliónyi génjeink játéka
Nem leszünk már önmagunk árnyéka
Generációk nőnek fel előttünk, mint a palánta
Ha az ember az „öntöző-vizet” nem sajnálta
Melyet szív, lélek és ész egyaránt táplált
S a feltétel nélküli szeretet átjárt
Könnyeinken át, nézzük boldogságunk földi gyökerét
Számtalanszor érezzük majd ölelő, simogató kezét
És bármerre térül-fordul is életünk
Ezért voltunk, vagyunk és leszünk
1 hozzászólás
Kedves Szirom,
ez nagyon szép lett, engem is kértek már fel, hogy irjak egy újszülöttnek és megtisztelve éreztem magam.
És meg kell, hogy mondjam, de egy ilyen irománytól bizony magam is elérzékenyülnék, ha az én fiam / lányom kapna ilyet.
Nagyon szép!!!