Egy gyermek születése általában nagy öröm,
hogy nekem megadatott mindez: köszönöm!
A világrajövetel pillanatában a felelősség megkörnyékez.
Látod? A szülőkön örök súly: gyermeked ellen sose vétkezz!
Mindig tartsd szem előtt: segítsd, ahol lehet!
Ne rakj rá sohasem fölösleges terheket!
Kötelességed, hogy életed végéig gondoskodj róla,
nehézséget ne okozz, s neveld úgy, az élet meg ne rója.
Nevelésed fontos, ez lesz élete alapja,
tudhatod: fészkét, ha felnő, majd társával rakja.
Nyesegesd, puha kézzel simítsd el kitörni vágyódását,
ha nem fogad szót, s szükséges, szép szóval törd akaratát.
Ne bántsd soha-soha, se kézzel, se szóval
halmozd el mindennel, szeretettel, csupa jóval.
A jólét nem fontos, csak a családi összetartás,
mindig tudni fogja, mellette vagy, s számíthat rád.
Majd, ha egyszer nevelésed meghozza gyümölcsét,
elnézed utódaid, szemedben büszkeség könnye ég.
Adj hát meg mindent, képes vagy rá, hidd el, örülj: apa vagy anya lehetsz,
ha kell, légy erős, következetes, de mindig szeresd, segítsd gyermekedet!
2 hozzászólás
Kedves Angyalka!
Anyának lenni szent kötelesség és ezt híven tükrözi versed.
Gratulálok, Judit
Kedves Judit!
Remélem nem lett túl szigorú és kioktató ez a versem, nem annak szántam, csak jöttek sorban a gondolatok. És anyának lenni nemcsak kötelesség, hanem nagyon is jó dolog, mint ahogy szerintem te is így gondolod! 🙂 Köszönöm hozzászólásodat, és hogy olvastál! Üdvözlettel: Szilvi