most is látom, hogy ötéves önérzetem minden
porcikájával azt lesem, elég
szalámi van-e a kiflin, hiszen
százszor elmondtam már
– de te mindig csak somolyogsz rajtam-
hogy legyen az szalámi, vagy lekvár,
takard el teljesen a vajat. Na hadd halljam,
megérted-e százegyedjére?
És akkor tán' nem lesz belőle baj.
Rakj még egy szeletet a tetejére.
– Hát nem érted Apa, hogy fél a vaj?
8 hozzászólás
Szia Hanga!
Aranyos és persze gyermeki!
Tudod, mi a jó? Az, hogy ezek a dolgok száz év távlatából is visszacsengenek…
Jó volt olvasni újra!
Üdv: Gyömbér
Nosztalgiáztam picit, aztán rájöttem, hogy gyermek maradtam, én is sajnálom a vajat… :)))
Én többet látok ebben mint, hogy aranyosnak nevezzem, szerintem nagyon jól tálaltad:)
Többet látok mögötte:)
Szeretettel olvastalak:Zsu
Egy nagyon szép emlékezés…
Gratulálok:sailor
Kedves verssel emlékeztél a gyermekkorodra.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Köszönöm mindenkinek, hogy időt szánt erre a kis szösszenetre
Az én gyerekkori mondásom volt ez a "fél a vaj", és csak úgy beugrott egy reggel, mikor a saját gyerekeimnek kentem a kiflit. Annyiban lehet benne valami több, hogy vajon a gyermeki lélek miért tartja félénknek a vajat?
Hanga
Kedves Hanga!
Köp(ül)ésem sincs, vajh mitől félhet a vaj?
A hangulata nagyon tetszik: én is érzek némi áthallást Nem csodálom, hogy az egyéb kategóriába tetted… egyszerre lehetne gyerekvers és elmélkedés…. na meg főként nosztalgiázás (bár ilyen kategória nincs).
Üdv:
medve
Érdekes a versed ,de tetszik,további jó alkotást neked.üdv:Székelyke.