sötét van
a gyertya lángja
bóbiskolva lengedez
könnyű illat
száll szobámban
alvó vágyam ébredez
lágy dallamok
láng-árnyékként
mámorosan zengenek
káprázat kél
nádszál-kígyó
mint édes füst tekereg
nem is kígyó
karcsú leány
teremtette képzelet
vágyat keltve
ring a teste
messzi földről érkezett
rám talált most
nem megy tovább
ma még nem is vétkezett
nyakam köré
simogató
könnyű kezet képzelek
simogatás
édes csókok
mind csak hamis érzetek
álom ez is
ábránd csupán
vagy talán a végzetem
2 hozzászólás
(A végzet 6 alma.) – A vers könnyed stílusa-zenéje tényleg olyan gyertyafényesen-füstkígyósan lengedez… És közben ott van egy kontraszt, egy rejtett belső kín, ha jól érzem a végén… /Üdv.: Á.E.)
Szép napokat kívánok!
Szervusz Árvai Emil!
Az említett két dolog a könnyedség és a belső feszültség vagy akár kín szorosan összefüggnek. A versben jól megférnek egymással, de a valóságban a könnyedség fékeződik, a kín fokozódik…
Köszönöm!
Szeretettel: koma
Honlapom: http://www.verselo.gportal.hu