Riadt félszem tekint reám
Másik párja a haltálba néz
Pucolni is nehéz lesz ám!
Odébb gurul egy véres pénz…
Üttöttem le vón' – előtte tán?
Tövig hatol a felismerés
Ez a hüvelyk ujjam volt! Hát…
Tompán puffan le a halkés
Karácsony, és szeretet ár…
Mily okból hát; gyilkolok?
Halszeletekkel félig a tál…
A lelki ismeret is konok
Rosszul kötött, s fáj a kezem,
(szerencsére, az ujj mozog!)
Ünnep lesz – nem ítélkezem
Csak keresem a mentő okot
Álmomban is forgolódok…
Abba, már nem hagyhatom
Ha a család gyomra korog!
Nyugton mégsem alhatok…
Holnap, hogy fogok hozzá; újra?
S az a félszem rám hogyan néz!
Rosszul kötött, de mozgó ujjal…
Megint lehanyatlik a véres kéz?
4 hozzászólás
A karácsonyi készülődés sajnos ilyen gondokat is felvet, de – minden állatvédő ellenében, akiknek mély tiszteletem – tulajdonképpen az Isten mindent nekünk adott. Halat, vadat, s mi jó falat – hogy Arany Jánost idézzem. Egyébként meg jó a versed.:)
Szia Stratos!
Nekem is tetszett a versed. Ismert érzésekről írtál. Talán, kicsit ironikus hangnemben, de így lett remek.
A bemutatkozásod, az adatlapodon, fantasztikus. Hiába rövid, mégis sokatmondó! Örülök, hogy nem maradtál néma!
üdv,eszkimo.
Be kell, hogy valljam;Michelangelo : Gyilkolok – című négysorosa késztetett, és ihletett továbbgondolásra;
http://iroklub.napvilag.net/index.php?module=iras&show=2383
De örülök, ha tetszett a görbe tükör, így ünnepek táján; "kik is vagyunk mi?"
Lehetne mottó (most magamat idézem):
"Nem megyek én többet halnak,
akkor se, ha mások (ezért) éhen halnak!"
Teljesen megértem versed hogyan is született!
Még szerencse azért, hogy nem kötelező a művelet,
Mert vannak erre hivatott emberek,
Akik megteszik helyettünk e "rémes" tetteket!
Szeretettel: Falevél.