Még akor is, ha ez a szó halálomat akarja.
Te már kimondtad, s a szó felém indul
Szemem előtt csodás kapcsolatunk végighull.
De az érzés, hogy veled lehettem oly csodás,
Mint az, hogy még mindig szeretlek, úgy visz el a halál.
Mikor hallom a szavakat, mi hangoddal kavarodik,
S így már nem is oly szörnyű, de folytatódik.
Folytatódik a szívemet megölő szavak áradata,
Akár kivégzésnél katonák fegyverének sorozata.
Golyó érte e szavaktól elgyengült testemet,
S nem, már nem nyitom többé szememet.
Mikor lelkem kiszáll, mosoly látszik fehér arcomon,
Mert irántad érzett szerelmem nem halt meg, vele együtt álmodom.