Gyilkos szerelem

Úgy szeretlek,
majd megeszlek,
aranykalitkába teszlek!

Ölelgetlek,
csókolgatlak,
gőzerővel szorongatlak.

Csak Rád nézek,
féltlek Téged!
Követem én minden lépted;

jöttöd várom,
utad járom…
Így szeretlek Drágaságom!

Csak nem értem,
hogy már régen,
miért mondod, hogy nem ezt kértem?

"Ne sértsem Önt…
– ezzel köszönt –
Szeretete nyomorba dönt!"

Szeme párás:
"Nincsen bár más,
a szabadság mégis áldás!"

Akkor, Drága,
utoljára,
hadd nyomok csókot a szádra!

Csak egy emlék! –
és a részvét
meghozta neki a vesztét;

ajka többé
nem nyíl szóra…
az utolsó Júdás csókja.